Gyógyító ékszerek? A kristályok spirituális ereje.
Te hiszel a drágakövek gyógyító erejében?
Neked is van szerencse nyakláncod? Esetleg volt már olyan ékszered, amelyről úgy érezted, hogy feltölt pozitív energiával, mentálisan és fizikailag is jótékony hatással van rád? Pontosan ez a koncepciója ennek a trendnek.
A kristályokkal való gyógyításnak az a hit az alapja, mely szerint bizonyos kövek és kristályok különleges erővel bírnak. Habár ez tudományosan nincs alátámasztva, mégis találhatunk pár bizonyítékot, ha visszatekintünk a történelemben.
A gyógyhatású ékszerek napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek. Ennek oka, hogy a sokszor különleges, káprázatosan szép kövek és kristályok már a kezdetektől fogva fel lettek ruházva különböző pozitív tulajdonságokkal. Sok ékszergyártó cég "játszik" ezzel a koncepcióval, és igyekszik ékszereit gyógyhatású drágakövekkel díszíteni.
Mi az a kristályterápia?
A kristályterápia egy technika, ahol kristályokat, például kvarcot helyeznek a testre. Valószínűleg Te is hallottál már a csakrákról jóga órán. A kristályterápia során ezekre a pontokra helyezik a köveket, amelyek hatására energia és harmónia járja át a testet.
Habár lehet, hogy ez csak placebo hatás, de a kristályterápiát világszerte alkalmazzák, például a Hawaii szigeteken és Kínában is rendkívül népszerű.
A gyógyító ékszerek története
A köveket szinte minden esetben talizmánként vagy amulettként hordták, amelyhez különböző értékeket társítottak, például vallási, kulturális, spirituális tulajdonságokat.
60.000 éves elefántcsontból készült gyöngyöket fedeztek fel egy sírban, Oroszországban. Borostyánból készült amuletteket pedig már 30.000 évvel ezelőtt is hordtak. Úgy látszik, az ékszerviselés az emberek vérében van!
Az ókori egyiptomi férfiak és nők egyaránt viseltek ékszereket. Fülbevalót, gyűrűket, amuletteket, diadémot, karpereceket, nyakékeket, melyekkel szociális státuszukat igyekeztek kifejezni a külvilág felé. Az ókori Egyiptomban az ékszerkészítés mestersége rendkívül fejlett volt. Az érintetlen sírokból előkerült ékszerek értéke felbecsülhetetlen, nemesfémekből és drágakövekkel készültek.
Az ókori egyiptomiak a féldrágaköveket a sivatagokból szerezték. A keleti bányákból malachitot, türkizt és smaragdot szállítottak, ametisztet, karneolt és jáspist pedig Núbiából hozattak.
Az arany kiemelkedő jelentőséggel bírt az ékszerkészítésben, de más fémeket is használtak, melyeket (fél)drágakő berakásokkal díszítettek.
Az amulettek szerencsehozó tulajdonságokkal bírtak, melyet a szegények és gazdagok egyaránt viseltek. Ezen ékszerek segítő, védelmező, támogató tulajdonsággal bírtak, céljuk pedig az volt, hogy megvédje őket a gonosz erőktől, tragikus eseményektől, betegségektől, stb.
Ezeket az amuletteket a megfelelő drágakövekkel (főleg smaragddal és türkizzel) kombinálták, illetve szertartások során is használták.
- Hórusz szemét ábrázoló amulett: általában lapis lazuliból vagy smaragdból készült, arany díszítéssel. Az épséget és teljességet hívatott szolgálni.
- Ankh- amulett: Élet és életerő, halhatatlanság. Viselőjétől távol tartotta a gonoszt, megvédte a betegségektől, hosszú, boldog életet biztosított számára. Különböző fémekből, fából és fajanszból készültek.
- A Tjet-csomó: A termékenység ereje
Vöröses árnyalatú drágakövekből készítették, például karneolból, jáspisból vagy tűzachátból.
Úgy vélték, ezen talizmánok és amulettek mágikus ereje elkíséri a lelket a túlvilágra is, és segítette annak vándorlását, célba érését.
A reneszánsz idején gyógynövények és kristályok erejét használták gyógyításra. Úgy tartották, ha egy bűnös ember tartott drágaköveket, azok elvesztették erejüket.
Az Azték és Maja civilizációban a Jade kőről úgy vélték, hogy vese-gyógyító hatással rendelkezik.
Bizonyos kövek vallási jelentőséggel is bírnak, mint például a rubin. A buddhisták hisznek abban, hogy a rubin képes megőrizni a mentális és fizikai egészséget.
A 19. század eleji kísérletek során is bevetették a drágakövek erejét. Megfigyeléseik alapján, fizikai és pszichológia változások következtek be az egyénen, miután kapcsolatba kerültek különböző kövekkel.
Görögországban a "crystal" szó jeget jelent, az ametiszt pedig, hogy "nem részeg". Az ókori görögök ugyanis ametisztet használtak a másnaposság gyógyítására. A görög katonák is viseltek különböző amuletteket, hogy megvédje őket a tengeren.
A 80-as évektől pedig újra elkezdtek terjedni a kristályokkal, kövekkel való gyógyítás módszerei. A drágaköves ékszerek viselése és a kristályterápia manapság is nagyon népszerű, sokan hisznek erejükben.
